Phil kapcsok fogyás

A kézirat szövegének utolsó változata. Megjegyzés:: a phil kapcsok fogyás csak vezényszóra, tapsra indultak, nem pisztolylövésre. Az is csak őt illette meg. Elkérte pisztolyát, hóna alá csapta, belekarolt barátjaiba s félrevonta őket beszélgetni.

Most tünt föl, hogy Vili, ki a télen töltötte be huszadik évét, egy fejjel magasodott ki közülük. Körötte a városerdő lélegzett, titáni, zöld tüdejével.

Amerre lépett, szögescipője gyöngyvirágokat, vadnefelejtseket tiport, melyek tejkéken derengtek a világosbarna rögökön. Zsendült minden fa, cserje.

Az orgonák tömör falat alkottak, belengve a vidéket, keserű [törölt] « lehell » leheletükkel. Ebbe a déli városkába előbb érkezett a nyár, mint egyebüvé.

Áprilisban leesett egy forró zápor, megmosdatta a fasudarakat, porhanyóvá tette a göröngyöket s a langyos ködben füstölt a termékeny élet. Aztán megeredtek a hajtások, a vetemények, a rügyek tokjából egyetlen éjszakán kibomlottak a lombok, összegöngyölt selyemzsebkendők módjára, melyeket hirtelen kinyitnak és meglobogtatnak a szélben. Vili, a két bajnokkal a gyöpön át egy.