A harcművészetek miatt lefogy
Ebből következik, hogy ha rendesen támadnak akkor az be is mehet, és az fáj, de ezt kontrolálni kell, hogy a gyakorlók felkészültségének megfeleljen.
A 9 éves kiskölök valóban védeni fogja a hasát, de lehet hgoy görcsösen, és nem jó technikával. Tehát a "vérremenő" támadásokkal célszerű megvárni amíg a megfelelő izomzat és technika kialakul, és ez nem hetek alatt történik meg.
A do egy egész más szint, a személyiségfejlesztés szintje. Amikor Japánban megjelentek az első lőfegyverek, a szamurájok hirtelen nem tudtak semmit sem tenni ellenük kardjaikkal, lándzsáikkal. Esélyük nem volt egy osztag lövész ellen, akik majdvagy több méterről tudták elintézni őket.
A kardvívás gyakorlása így visszavonult egy olyan szintre, ahol az egyik elvitathatatlan érdemét tették szem elé: a személyiségfejlesztést, az ego elvesztését.
Ha kapaszkodsz, akkor nem borul fel a busz?
Már nem a technikák harci hatékonysága volt a fő szempont, hanem a bonyolult technikák eltökélt és tudattalan, de mégis tudatos gyakorlásának eredménye: az üresség állapota, a megvilágosodás elérése. Sok harcos lett zen mesterek tanulója, kardját eldobva csak a szellemi koncentráció híve. Akik megmaradtak "középen" a testi és szellemi edzés egyensúlyát fenntartva, azok és tanítványaik fejlesztették ki a mai budo-nak nevezett életmódot.
Az egyensúlyt persze nehéz megtalálni.
A szellemi és testi edzés aránya örökké változó. Mondhatjuk azt a harcművészetek miatt lefogy, eleinte érdemes a technikákra koncentrálni és a többi majd jön magától.
Így is úgy is: a harcművészet gyakorlója előbb-utóbb eléri szellemi a harcművészetek miatt lefogy testi fejlettségének egyensúlyát.
Az a törekvés, hogy folyamatosan keressük az olyan helyzeteket, amikre "még nem készültünk fel" egy zsákutca, mert végtelen a száma ezeknek a helyzeteknek. De megtalálni a helyzetek közös nevezőjét estleg csoportokra osztani a helyzeteket és a testet és szellemet arra készíteni fel, hogy ezekre az általános dologokra reagáljon megfelelően, a többit bízza szabad tudatára, sokkal célravezetőbb.
Például kötve hiszem, hogy Laja1, vagy Dlala annyira fel lenne készülve arra, hogy fejre, vagy hanyatt esik, mint arra, hogy fejberúgják. De mivel az általuk gyakorolt harcművészet technikáiban kevés az olyan, amelynek a vége dobás, vagy fejre esés, nincs is rá szükségük annyira.
Ilsa J. Bick - Hamvak
Kivéve, ha harcosok akarnak lenni és "minden helyzetre" fel akarnak készülni. Érdekes, hogy még szinte egyszer sem kerültem "éles" helyzetbe, amióta ez a "szemüveg" van rajtam.
Bizonyára borúsabbnak és veszélyesebbnek látnám, ha már egyszer elagyabugyáltak volna. Vagy fordítva? Azért nem kerültem még ilyen helyzetbe, mert ritkán aggódok miatta? Egy Koichi Tohei nevű úriember írta egyszer: "A félelem olyan erő, mely mágnesként vonza a félelem tárgyát.
