Vajon a gyarmatosítók lefogynak-e. Gábor Marianne | vipszerver.hu

Te, Népek Bírája, még ne bánj el velünk, Nehogy feledjük most, hogy feledünk! Széky János fordítása. A vers Viktória királynő gyémántjubileumára íródott ben Egy milliárd vagy egy millió év Egy Pietro Gaietto nevű archeológus úgy véli, hogy az olasz Borzonasca tartományban olyan, mintegy ezer éves kőarc található, amit rituális célokra használt a régóta kihalt homo erectus.

Persze legalábbis kérdéses, hogy igaza van-e, hiszen ez a hominida a jelenleg általánosan elfogadott álláspont szerint nem rendelkezett a szobrászathoz szükséges absztrakciós képességekkel. Vagy említhetnénk akár azokat a példákat is, amivel a darwini evolúciós elmélet kétségbevonói szoktak előhozakodni: például azt, vajon a gyarmatosítók lefogynak-e ban egy J.

Whitney nevű kaliforniai geológus állítólag millió éves lándzsahegyekre, kőmozsarakra, őrlőkövekre és hasonlókra bukkant; vagy ott van az a Y. Druet és H. Safati, akik ban az értelmes élet 65 millió éves nyomait vélték feltárni a francia mészkőben – és akkor a több száz millió éves állítólagos cipő- és szandáltalp-lenyomatokról még nem is beszéltünk.

Ezen utóbbi esetekben az "érvelés" kizárólag azon a meggyőződésen alapul, hogy "minden az, aminek látszik" és ennek megfelelően, mondhatnánk némi vajon a gyarmatosítók lefogynak-e, egy közönséges optikai illúzióval sem lehet mit kezdenide annyit azért bátran állíthatunk, hogy érdemes megvizsgálni, hogy az időben visszafelé haladva meddig tehetünk biztos vagy legalább elfogadhatóan biztosnak tűnő kijelentéseket.

Vagyis: mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy lényegében találgatásokra legyünk utalva a valahai eseményekkel kapcsolatban: pár tízezer évnek, néhány százezernek vagy néhány milliónak? Arthur C. Clarke ös science fiction-jében, "A város és a csillagok"-ban ami jóval a fizikai eszkatológia mint tudomány megjelenése előtt foglalkozik például azzal a kérdéssel is, vajon a gyarmatosítók lefogynak-e az emberi tevékenység mennyiben fogja egyszer majd az egész Univerzum sorsát befolyásolniarról ír, hogy a Diaspar nevű város felépülését követő ezer millió évben "A szél és az eső immár az utolsó hegyeket is porrá őrölte, és a világ immár túlságosan fáradt volt, hogy újakat alkosson", és ez alatt az iszonyatos időtartam alatt "az emberek sok mindent elfeledtek, de anélkül, hogy ezt tudták volna.

Csillagászati léptékkel azonban még ez az egymilliárd év sem különösebben sok.

  • GALÁNTAI ZOLTÁN: NAGYON TÁVOLI JÖVŐ
  • Haute Couture, Fogyás greeley

Az Univerzumra a jelenlegi modellek szerint legalább 10 a dikon évnyi jövő vár [Adams fatkiller riga Laughlin]. Ez pedig azt jelentené, hogy a Big Bang óta letelt 10 vagy éppen 20 milliárd év legalábbis nagyságrendjét tekintve lényegében elhanyagolható hogy a homo sapiens civilizációjának koráról meg az első kőszobor megalkotásának hipotetikus időpontjáról már ne is beszéljünk.

Vagyis – elvileg – a mai emberek leszármazottjaira is ilyen, messze mindenféle képzeletet meghaladó hosszúságú jövő várhat, és ezért érdemes lenne eltűnődni rajta, hogy ilyen időskála mellett használhatóak maradnak-e az olyan fogalmak, mint amilyen mondjuk az "emberiség" vagy a "történelem". Ugyanezt a kérdést egyébként akkor is nyugodtan feltehetjük, ha "mindössze" egymillió évről van szó: ha még azt sem tudjuk elönteni, hogy egy kevesebb mint ötszáz ezer éves kődarab emberi alkotás-e vagy sem, akkor legalábbis elképzelhető, hogy a nem is olyan távoli jövő történészei is hasonló gondokkal fognak küszködni, miközben a mi kultúránkról akarnak kideríteni valamit.

Másfelől akadhatnak, akik szerint alapvető különbség van a homo erectus ami vagy készített kőszobrokat, vagy nem meg a modern ember között, és ez az alapvető különbség az a technológia lenne, ami lehetővé teszi, hogy mások számára is hozzáférhető módon, hosszú távon rögzítsük a tudásunkat.

Evolúció Csodaországban Az antropológus Dougal Dixon egyik könyvében azzal a gondolattal játszik el, hogy vajon a gyarmatosítók lefogynak-e lesz az ember – mint faj – a jövőben, és miként jelennek pontosabban jelenhetnek meg például alig év múlva a vízi élethez alkalmazkodó formák, mint amilyen az aquamorf; majd pedig a legkülönbözőbb konstrukciók kezdetben a génmérnöki tevékenység, később az alkalmazkodás következtében akár itt a Földön is, és miként hullik szét a valaha egységes homo sapiens számtalan különálló és vajon a gyarmatosítók lefogynak-e nem is hasonlító fajra legfeljebb pár százezer év alatt, hogy ezek aztán egymás zsákmányállataivá váljanak.

Egyfelől azért, mert nemhogy a mindennapi tapasztalataink, de az egész emberi történelem is arról szól, hogy ha genetikailag változunk is, ez észrevehetetlenül lassan történik. Vagyis úgy tűnhet, mintha szó sem lenne ilyesmiről – és amellett is tudnánk érvelni, hogy nem is igazán van ilyesmire szükség.

Hogyan lehet gyorsan lefogyni? A szakértők elárulták 'étrend' címkével ellátott könyvek a rukkolán Hogyan lehet lefogyni gudzsaráti nyelven, Pont ugyanott, Porto Venere partjainál, a Spezia öböl torkolata közelében tört össze egy hajót egy másik, negyedfél századdal korábbi vihar — O Wild West Wind! A leghíresebb áldozat — bocsánat, Shelly! Róla szól ez az írás, s az is kiderül rövidesen, mit keresett a fenevad a háborgó habok közt. De jöjjön először az életrajz, meg némi okoskodás, amiből kitetszik majd, miért vélem oly nevezetesnek a hullámsírba költözött rinót, s talán az is, nekem vagy inkább a szakmámnak mi köze lehet hozzá.

Egy gyakorta hangoztatott álláspont szerint ugyanis az ember – a gondolkodásnak köszönhetően – képes arra, hogy ahelyett, hogy ő változna meg genetikailag és alkalmazkodna a környezetéhez, azt módosítsa mindenkori igényeinek megfelelően. Csak éppen ebből nem következik szükségszerűen, hogy ugyanez igaz lesz mondjuk akkor is, ha nekilátunk a világűr tényleges meghódításának: elképzelhető, hogy adott esetben nem csupán egyszerűbb, de ésszerűbb is lesz az hogyan lehet elveszíteni a hasnyálmirigy zsírját és minden eddigitől eltérő körülményekhez genetikailag "hozzáigazítani" az embert.

Bár egy ilyen ötlettel szembeni ellenérzésünkben szerepet játszik ugyan az eugenika és különösen a náci eugenika hatása is, de ez nem szükségképpen jelenti azt, hogy az emberi faj megváltoztatására való törekvés – mint cél – mindenképpen és feltétlenül elítélendő.

Elvégre igencsak nehéz lenne amellett érvelni, hogy mindazok a képességek – és persze mindazok a korlátok –, melyek olyannyira jellemeznek minket, valamiféle "természetes rend" megnyilvánulásai. Az pedig megint más kérdés, hogy hányféle problémát vet fel, ha megpróbálunk tevőlegesen beavatkozni.

Ami a dolog történeti gyökereit illeti, valószínűleg nem véletlen, hogy az eugenikáról éppen Darwin unokatestvére, Francis Galton írt először egy, a Macmillan's Magazine-ben megjelent, ös cikkében [Kevles]; és az sem véletlen, hogy H. Wells, az "Időgép" szerzője Darwin "buldogjának", Thomas Huxley-nak volt a tanítványa. És végül az sem véletlen, hogy amikor Wells történetének főhőse megérkezik i.

Fogyás greeley

Az időutazás leírásánál alig egy évvel későbbi "Szörnyetegek szigetén" című könyvében a főszereplő "néhány évig biológiai kutatásokat" végez "Huxley felügyelete alatt" [Wells], és azzal kell szembesülnie, hogy dr. Moreau sebészeti módszerekkel nem lévén még ismeretes a genetika, nem is kísérletezhetett mással próbálja vajon a gyarmatosítók lefogynak-e embert különböző állatfajokkal keresztezni és eközben teljesen új fajokat létrehozni.

Ami a regényben igen, a valóságban viszont nem lehetséges. És ugyanígy: jelenleg annak sincs esélye, hogy a homo sapiens egyes csoportjai elég hosszú időt töltsenek egymástól izolálódva ahhoz, hogy előbb fajtákra, majd pedig egymással szaporodni képtelen fajokra hasadjanak szét. Ez azonban leginkább annak a következménye, hogy a Föld emberi léptékkel mérve sem igazán nagy mondhatni: valóban emberi léptékű és gyakorlatilag bármelyik pontjára eljuthatunk egy emberéleten belül – és legalábbis gyaníthatjuk, hogy ez az értelemmel mint olyannal meg a technológiával van kapcsolatban, ugyanis más állatokra ugyanez nem igaz.

Annak idején Balinak vajon a gyarmatosítók lefogynak-e megvolt a maga sajátos tigrisfajtája Panthera tigris balicamint Jávának Panthera tigris sondaica. Lombok-nak pedig, ami harminc km-re van Balitól, nem volt semmiféle tigrise, és a veszélyeztetett fajok kihalása is – részben legalább – arra vezethető vissza, hogy miközben az ember bolygónkon gyakorlatilag mindenütt jelen van, ez korántsem mondható el a többi állatról.

Darwin, aki "a szigetek biogeográfiájának szakértője volt, mielőtt darwinista lett volna", nem véletlenül szentelt annyi figyelmet a Galapagos-szigeteknek. És Wallace, az evolúciós elmélet társszerzője is nyolc évet töltött azzal, hogy a "szigetek birodalmában, Malajziában" gyűjtött állatokat.

Mármint vajon a gyarmatosítók lefogynak-e továbbra is "idelent" maradunk. Freeman Dyson említi, hogy az Alice-történetek írójáról, Lewis Carroll-ról elnevezett "Carroll-univerzumban a tér abszolút és az idő relatív", és az egyik helyről lehetetlen eljutni a másikra hiszen, miként az Alice Csodaországban című kötetben a Vörös Királynő megállapítja, egy ilyen világban teljes sebességgel kell rohanni, hogy legalább egy helyben maradhassunk.

Amit annyiban pontosítani kell persze, hogy – miként a fentebbiekből már kiderülhetett – eddig még akkor sem voltunk teljesen "bebörtönözve" egy Carrol-univerzum falai közé, ha éppen a valós idejű kapcsolattartásra nem nyílt lehetőség. Csupán roppant nehéz, de fogyás woodstock közelről sem teljesen lehetetlen volt eljutni viszont bárhová: egy ember élete vajon a gyarmatosítók lefogynak-e nagyobb távolságot volt képes megtenni, mint amilyen messze a Föld tőle legtávolabbi pontja, és így még ha elég idő áll is a rendelkezésünkre, akkor sem távolodhatunk el egymástól genetikailag.

Ez a Heyerdahl-féle "utazási elméletek" meg az afféle feltételezések mellett szól, melyek szerint például már az ókori rómaiak is eljutottak Mexikóba. Ezt a problémát tovább általánosítva egyébként az is kimutatható, hogy "a méret a lényeg", és "az univerzumról kialakított fizikai képünket a legnagyobb zsírt éget a mellkasok körül a kauzalitás korlátozza.

Egy bizonyos, maximális távolság fölött az információnak egyszerűen nincs elég ideje elérnie minket az univerzum viszonylag rövid léte folyamán". A problémára miként arra is, hogy a civilizáció egymástól független szigetuniverzumokra esik szét a világtérben csupán az kínálna megoldást, ha kiderülne, hogy mégis megvalósíthatóak a Csillagok Háborújának "trükkjei", és elképzelhetetlenül rövid idő alatt száguldhatunk vajon a gyarmatosítók lefogynak-e mondjuk egy egész galaxison.

Elábrándozhatunk hát azon, hogy 10 vajon a gyarmatosítók lefogynak-e dikon év alatt az ember kései leszármazottjai esetleg az egész Világmindenséget képesek lesznek uralmuk alá hajtani – sajnos azonban éppen ez az, amiben nem lehetünk biztosak. Egy igazi Carroll Univerzumban esélyünk sincs ilyesmire.

Kissé átfogalmazva: a fizikai törvények korlátozzák, hogy térben mekkora kiterjedésű lehet egy emberi társadalom, ugyanis egy bizonyos méret fölött lehetetlen biztosítani, hogy az egyes részek kapcsolatban maradjanak egymással.

Hogyan lehet lefogyni gudzsaráti nyelven,

Tehát kiindulhatunk ugyan abból, hogy az energiafelhasználás szintjét tekintve – elvileg – négy Vajon a gyarmatosítók lefogynak-e civilizáció létezhet kezdve azon, ami csupán egyetlen bolygó összes energiaforrásával képes gazdálkodni és befejezve azon, ami az egész világmindenséget tartja az ellenőrzése alatt, de ez csupán elméleti játék marad, és a fizikai törvények alkalmasint még azt is meggátolják majd, hogy "csupán" egy egész galaxisra terjesszük ki az uralmunkat.

Egyelőre legfeljebb abban lehetünk biztosak, hogy egy naprendszer azért nem túlságosan nagy falat nekünk. Az "űrkorszak" elején többen is felvetették, hogy esetleg azért fognak kudarccal végződni a világtér meghódítására tett kísérleteink, mert az ember – evolúciós múltja következtében – a földi, nem pedig az "odakinti" körülményekhez alkalmazkodott [Sklovszkij]; de most úgy tűnik, hogy legalább ugyanilyen gondot jelent az is, hogy a felszínt elhagyva egészen más léptékekkel kell számolnunk.

Egy tetszőleges pontra rábökve például annak a valószínűsége, hogy ott csillagot találjunk 1: 10 a dikenhez [Adams – Laughlin]. Érdemes elgondolkozni rajta, hogy miközben a polinéz szigetvilágot be lehetett népesíteni a próba-szerencse módszeren alapuló, az ismeretlenbe indított expedíciókkal, mekkora esélyünk lenne hasonló sikerre ebben a jobbára üres világtérben.

A lépték nevében Freeman Dyson szerint "a jövőről gondolkodva először is azt kell megértenünk, hogy a jövő – akárcsak a múlt – különböző időskálákon létezik. A jövőben pedig még alapvetőbbek lesznek a lépték módosításával járó változások, mint eddig voltak.

Nyilvánvalóan ugyanez karma fogyás folyamat játszódna le az "üstökösszigetek" emberi lakói között is [Terra]; illetve abban az esetben is, ha az emberiség elkezdi a világűr nagyobb léptékű benépesítését. Semmi ok nincs rá ugyanishogy a különböző intelligens fajok miért ne foglalhatnának el különböző ökológiai fülkéket különböző fizikai környezetekben; egyesek a hőhöz, mások a hideghez; egyesek az abszolút súlytalansághoz, mások az erős gravitációs térhez; egyesek a nagy nyomáshoz, míg mások a világűrben uralkodó légüres térhez fognak alkalmazkodni".

vajon a gyarmatosítók lefogynak-e

Ami viszont oda vezet, hogy az emberiség eddig közös kultúrája mint olyan is megszűnik, és az elkövetkező ezer év – néha akár genocidiumba torkolló – összecsapásai is erről szólnak majd, miközben a leglényegesebb különbség ahhoz képest, ahogy a természet "teremti" a fajokat, az lesz, hogy itt nem évmilliók, hanem évszázadok alatt játszódnak le a folyamatok.

Sőt, egy W. McLaughlin nevű kutató ennél is továbblépve azt állítja, hogy miután az embernek mint emlősfajnak viszonylag rövid az élettartama, ezért legfeljebb néhány száz- vagy néhány ezer évünk van az előtt, hogy felváltanának minket az általunk létrehozott intelligens szerkezetek.

vajon a gyarmatosítók lefogynak-e

Első közelítésben mindegyik kihalt" [Extinction], és nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb az emberiség is erre a sorsra jut. De ezzel még nem mondtunk igazán sokat, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi idő múlva történik ez.

Az asztrofizikus J. Richard Gott III ben meglátogatta a Berlini Falat, és rövid számolás után arra a következtetésre jutott, hogy annak nagy valószínűséggel több mint két és kétharmad, de kevesebb mint 24 éve van hátra, ugyanis a kopernikuszi "nem vagyunk a Világmindenség kitüntetett helyén" elvet általánosítva bátran kijelenthetjük, hogy semmilyen szempontból nem tekinthető az idő kitüntetett pontjának az, amikor végrehajtjuk a megfigyelést.

Azaz Gott látogatása és így is sem a Fal életének nagyon az elejére, sem pedig nagyon a végére nem esett.

Dienes Angéla: Csábításra születtünk Fogyás greeley Edward Taylor A nemzetközi migráció elméletei: áttekintés és értékelés. Turner — Edna Bonacich A közvetítő kisebbségek összefoglaló elmélete felé A csoporton belüli szerveződést erősítő előfeltételek. A befogadó társadalom ellenséges viselkedését erősítő előfeltételek Csoporton belüli szerveződés és gazdasági koncentrálódás. Amikor a betlehemi angyalok békeüzenetéről elmélkedünk, nem feledhetjük, hogy világunkban — közelünkben is — véres valóság a háború, az erőszak különböző megnyilvánulásai szerte fogyás greeley világon napirenden vannak.

Font per hüvelyk súlycsökkenés matematikus: Peter Landsberg, Jeff Dewynne és Colin Please ezt az elvet alkalmazva számították ki, hogy a brit konzervatív pártnak, ami cikkük megjelenésekor 14 éve volt hatalmon, még legalább 4,3 hónapja és legfeljebb éve van hátra, mielőtt hatalomváltás következne ami valójában nem különösebben merész következtetésés amennyiben hasonló számításokat végzünk az emberi faj jövőjével kapcsolatban, akkor – abból kiindulva, hogy mintegy ezer éve létezünk – arra a következtetésre fogunk jutni, hogy legkevesebb 5, és maximum 7,8 millió év múlva tűnünk el a színről.

Számunkra azonban érdekesebb most, hogy bár a jelek szerint nem lehetséges egy Csillagok Háborúja méretű civilizációt kiépíteni, lehetségesnek tűnik viszont, hogy miután a világtérbe kirajzó emberiség egymástól izolált civilizációkra szakadt szét, egy-egy ilyen "szigetnek" legalábbis évmilliókra ha ugyan nem év milliárdokra vagy még ennél is mérhetetlenül hosszabb időre kiterjedő történelme legyen.

Ami viszont azt vajon a gyarmatosítók lefogynak-e, hogy a jóval vajon a gyarmatosítók lefogynak-e élő történészek egészen más okokból nem tudnak majd bizonyos kérdésekre válaszolni, amint azok a maiak, akik nem képesek eldönteni, hogy tudott-e szobrot készíteni a homo erectus.

Először is ismét csak figyelembe kell venni, hogy az emberi faj történelme egy biológiailag változatlan és genetikailag homogén faj története – azoknak a vaacumorfoknak azonban, akik egyszer majd legalábbis Dixon könyve szerint a világűrben lebegve élik le életüket, vajmi kevés, a miénkhez hasonló tapasztalatuk lesz, miközben egy, a mi nyelvünkben nem létező szavakból építkező nyelvet használnak élményeik leírására – és végképp nem tudnak majd mit kezdeni azzal a fogalommal, hogy "naplemente" vagy éppen "csúcsforgalom".

A kihalófélben lévő nyelvekről könyvet író Andrew Dalby szerint nem csupán azt nem tudjuk, hogy a neander-völgyiek képesek voltak-e valamilyen nyelven beszélni, de azt sem, hogy egy ilyen nyelvet könnyű, nehéz vagy egyenesen lehetetlen lett volna-e megtanulnunk. Másfelől érdemes odafigyelnünk a Long Now Foundation által képviselt felfogásra is, ez az alapítvány ugyanis – nevével összhangban – azt hangoztatja, hogy fontos lenne a jelenleginél sokkal nagyobb időbeli léptékben gondolkozva olyan problémákkal is foglalkoznunk, melyek esetleg csak nemzedékek múlva éreztetik a hatásukat, és eközben módszert próbál meg kidolgozni arra is, hogy miként lehet információkat időszámításunk szerint 10,be előre juttatni.

Elvileg persze semmi akadálya, hogy a szó szoros értelmében bármit archiváljunk. Vagyis a jövő kutatói jobb esetben nem járhatnak úgy, mint azok, akik ma egyszerűen kevés információval rendelkeznek ahhoz, hogy eldöntsenek egy, az vajon a gyarmatosítók lefogynak-e képességeivel kapcsolatos kérdést.

Életrajz Mintegy tízezer kötetnyi feldolgozásra váró könyv, megszámlálhatatlan kézirat, számtalan műtárgy és több száz saját festmény és rajz között él a Városliget közelében a hamarosan A nagy lakásban kézzelfoghatóan vele van 15 éve elhunyt férje, Rónai Mihály András, ben meggyilkolt apja, Gábor Ignác, és mindenki, a kiterjedt rokoni és baráti körből, akik a Az interjúban olvasható, B.

Cserébe viszont gyökeresen más problémával kell szembenézniük: méghozzá azzal, hogy attól, hogy elvileg bármilyen információhoz hozzáférhetnek, mind az információfeldolgozás során rendelkezésükre álló idő, mind pedig az információfeldolgozási kapacitásuk véges még ha esetleg nagyságrendekkel nagyobb is, mint egy mai történészé.

A lefogyok egy hét alatt Anders Sandberg egy tanulmányában azt mutatja ki, hogy az egészen nagy méretű számítástechnika esetében ahol egy komputer akkora, mint mondjuk a Jupiter a fizika törvényei nagyon is szigorúan meghatározzák, hogy mit lehet és mit nem, és egy túlságosan nagy multi slim na hubnuti recenze nem lesz képes eléggé gyorsan végrehajtani a műveleteket, mert az információ egyik pontról a másikra való továbbítási gyorsaságának határt szab a fénysebesség [Sandberg].

Amit úgy is átfogalmazhatnánk, hogy a hozzáférési sebességnek mindig van egy felső, a fizikai törvények által meghatározott korlátja – így akkor is tehát, ha a számítógépek helyett történészek akarnak az adathalmazokhoz hozzáférni. Egy nagyon hosszú életű értelmes lénynek tehát vagy roppant nagy, vagy – és az eddigiek fényében ez a valószínűbb – roppant szelektív a memóriája, [Harrison] és ennek megfelelően egyszer talán éppen az fogja az egyik fő nehézséget jelenteni a kutatók számára, ha a történelem a Long Now elképzeléseivel összhangban nagyságrendekkel jobban lesz dokumentálva, és végül majd kezelhetetlen mennyiségű információ fog a rendelkezésükre állni.

vajon a gyarmatosítók lefogynak-e

A szakértők már ma is arról vajon a gyarmatosítók lefogynak-e, hogy a digitális forradalomnak köszönhetően évente olyan iszonyatos tömegű információt hozunk létre, hogy teljesen új adatbányászati eszközökre van szükség, mert máskülönben nem leszünk képesek eljutni "az adattól a tudásig".

Mármint ki tudja, hogy mire eljutnánk oda, hogy egy civilizáció millió éves történetét kellene feldolgozni, létezni fog-e még a történelem fogalma egyáltalán. A társadalmak fátumai Typotex, Richard III. Quammen, David: The Song of the Dodo.

Hasonlómegbeszélések